Karény blog

Per i miei amici italiani
e la mia Mamma nel suo compleanno

Being open is important - this is my new philosophy. If a possibility comes, it is an invitation. Not so long ago I was travelling by the Tube and I just wrote down something to the small diary booklet I have, something that had been developed in me these days:

"I just want to make the most natural decisions.
Without prejudices, if possible."

And really, who knows and understands how I got to London can realise that coming here was just the most natural step I could take, if we do not take prejudices and habits into consideration.

Yeah, but I did not mean to write about these, but about one special day here. You know, the story begins with the fact that I am not always satisfied with my agency here. You know, I had been to work eleven days in one streak but it was not the situation. It turned out that they did not need so many of us, so much work was simply canceled, some even just some hours before I should have start working. Actually, now I am okay here financially, I earn a living if not more, but it is still frustrating. So I did not have work on Monday and Tuesday and I began to feel a bit uncomfortable about this situation, but...

Wednesday came. I could not know before, it will be so special, though, you know, I just like Wednesday. =) It was again a canceled work, so I started to think about going to the agency to ask them for a porter job again, maybe with more success. Anyway, with one room-mate of mine we went walking - he had to arrange something for his job and I just kept him company, because it was better than staying home - and you know, one has to be open. =)

We discovered a beautiful old church with a cemetery around it - it looked like in a gothic story, really. Maybe once I will go there during the night to look for some ghosts... It must have an even more mysterious atmosphere at midnight!

Then, I checked a Catholic church, about what an Anglican priest had told me, but this is again another story, what I could tell you for a long time. Maybe next time I will have the opportunity. So I checked the church and it was awesome! It is quite close, we found it open, and it has a small chapel with the Eucharist and it is said to be open most times! I do not know the community, but I will definitely visit them one Sunday.

These would be enough present for one day, but when I arrived home I got an unexpected call from the agency. They wanted me to work in a bit more than one hour, so I had to rush, run to top up my Oyster card, check the place on Gmail - and the very same time I realised that I received three emails from you, that was very nice! Well, I call this really much for one day. =)

(Anyway the work was very international, it was a French place, and I worked with Italian, French and Romanian colleagues, and I had some plates to Polish... It lasted until 2:45am, and you know, no underground goes that time, so I tried the famous London buses and I travelled at the top front seat of a double-decker... And I saw a fox in the middle of the city, but it did not say anything.)

***

News: to meet your frequently expressed demands I made some sightseeing, I took a five-hour walk in the City. I took many photos as well, as some of you asked me, but I do not want to make a new entry for it because it would be boring without any story. If you are interested you can find a link for all photos on the right side of the blog.

Do not forget to check the music below, it is a new favourite! I sing and listen to it all the time these days. It is so relevant that I almost wrote down all the lyrics for you... ;) And Mum, click here for your special birthday song. Enjoy!

Thanks for reading! ;)

Olasz barátaimnak
és születésnapos Édesanyámnak

Nyitottnak lenni fontos dolog - ez az új filozófiám. A lehetőségek egyben meghívások is. Nem olyan régen a metrón utazva leírtam valamit a naplófüzetembe ami mindig nálam szokott lenni, valamit, ami néhány napja állandóan ott motoszkál a fejemben:

"Én csak próbálom meghozni
a legtermészetesebb döntéseket.
Előítéletek nélkül, ha lehet."

És valóban, aki igazán ismeri és érti, hogy miért jöttem ki ide, Londonba, az beláthatja, hogy ez csupán a leglogikusabb lépés volt amit tehettem, ha az előítéleteket és a puszta szokásokat nem vesszük számításba.

De nem is erről akartam írni, hanem egy különleges napomról. Tudjátok, a történet ott kezdődik, hogy nem mindig vagyok elégedett ezzel az ügynökséggel amelyik alkalmaz. Azt mondták, hogy tizenegy napig egyhuzamban munka lesz, de mégse így történt. Kiderült, hogy mégsem kellünk ennyien, szóval sok munkát lemondtak, néhányszor nem sokkal kezdés előtt. Amúgy úgy tűnik, anyagilag már rendben vagyok itt, megkeresem a napi betevőt, de azért ez mégiscsak zavaró volt. Szóval hétfőn-kedden nem volt munka és kezdtem kényelmetlenül érezni magam, viszont...

Eljött a szerda. Nem tudhattam előre, hogy különleges lesz, bár a szerdát szeretem. =) Ismét töröltek egy munkát, úgyhogy már azon gondolkodtam, átkérem magam hotelmunkára, azzal talán többre viszem. Egyik szobatársammal viszont sétálni mentünk - valamit el kellett intéznie munkaügyben és csak elkísértem, mert mégiscsak jobb, mint otthon penészedni - meg tudjátok, minden lehetőségre nyitottnak kell lenni...

Felfedeztünk egy gyönyörű régi templomot körötte a temetővel - úgy nézett ki, mint egy tipikus rémtörténetben. Talán egyszer majd elmegyek oda éjszaka szellemet látni... Éjfélkor még különösebb hangulata lehet!

Utána megnéztem egy katolikus templomot, amiről egy anglikán pap mesélt nekem, de ez megint egy másik történet, amit már régóta halogatok megírni. Talán legközelebb lesz rá lehetőségem. Szóval megnéztem a templomot és nagyon tetszett! Elég közel van, nyitva is volt és van egy kápolnája Oltáriszentséggel, amiről azt mondták legtöbbször nyitva van! A közösséget nem ismertem meg, de egyik vasárnap biztos megnézem majd.

Ennyi ajándék elég is lett volna egy napra, de mikor hazaértem, még egy váratlan hívást is kaptam az ügynökségtől. Azt mondták, munka van kicsit több, mint egy óra múlva, szóval rohantam feltölteni az Oyster kártyámat és megnézni Gmailen hova is kell mennem - és közben láttam, hogy három csodás emailt is kaptam tőletek, amiknek nagyon örültem! (Terka, Dorka, Anya, köszi!) Na, erre mondom én, hogy csőstül az áldás. =)

(Amúgy nagyon nemzetközi csapat volt aznap, francia helyen dolgoztam olasz, román, francia munkatársakkal; néha kevesebb angol szót lehetett hallani, mint egyéb nyelvet... Hajnali háromnegyed háromig hajtottunk, mikorra már a metró is mindig megáll régen, szóval életemben először kipróbáltam a híres londoni piros emeletes buszokat. Utaztam is fent az első ülésen, videót is csináltam nektek, dehát a mobil erre nemigen alkalmas, mint kiderült... Ja, és láttam egy rókát a város közepén, de nem mondott semmit.)

***

Hírek: hogy eleget tegyek gyakorta kifejezésre juttatott elvárásaitoknak, kicsit várost néztem. Sétáltam vagy öt órát a belvárosban és fotóztam is, ahogy néhányan kértétek. Külön bejegyzést viszont nem gyártok neki, mert elég unalmas lenne, nem lenne semmi sztorija. Ha érdekelnek a képek, mutat rájuk egy link a jobb oldalon.

Ne felejtsétek el meghallgatni a nap zeneszámát, ez az új kedvenc! Sokat éneklem és hallgatom a napokban. Annyira találó, hogy majdnem az egész szöveget ideírtam nektek... ;) És Anya, kattints ide a különleges szülinapi dalodért. Remélem tetszeni fog!

Köszönöm, hogy olvastok! ;)

________________________________

Music for today / Zene mára:

 "Let your son be wise
Let me feel realized
Let me enjoy my life
And understand its fights
Let me be what I am
When I’m dreaming of myself
And let me be really free to see
What you want us to be!"