Karény blog

Since I am here, you are interested what's with me,

still I have a feeling in myself,

- and I have just discovered it -

that it doesn't matter that many of you are interested what's here,

because this is the very thing that hides the real me.

I haven't talked with anyone for a long time

a way, that we would speak really

about truly important things, in what I am truly interested,

what is truly important for me.

Even I have already forgot it, even I do not know what it is,

but it is surely more than the happenings here.

London is just a scenery, I did not come here for the city,

I did not looked for the chance to go away from home,

I was led by much elemental things.

The scenery could be something else, looking more everyday,

it could be one that no-one discovers.

Yes, I got something from this city,

ability to evaluate and re-evaluate

many things which are living in me;

home, freedom, independence,

affection, friendship, family...

My home, my country, being Hungarian,

my relationships and connection to everything and everybody,

and at last, that on what I should base myself.

Still, I would like you to forget the city,

not to care the formality if you talk with me;

not the work is important,

the important is how work forms me,

not mere meetings are important,

the important is with who the meeting connects me,

not my place is interesting, it is interesting who I am.

Even I didn't realised it, even I didn't think about it,

I spoke about the formality too,

but I am longing for it sooo much to truly talk with someone

who dares to look deeper and do not get stuck at the surface!

One who does not ask what comes to one's mind,

but what he or she is really interested in!

I do not want to put myself to the centre, it is not about that.

"Life is sharing." I just want to take part in it.

I am interested what is with You.

_________________________________

_________________________________

Mióta itt vagyok, érdekel titeket, hogy mi van velem,

mégis az az érzés van bennem,

- és csak most jöttem rá én is -

hogy igazából hiába érdekel többeket, mi van itt,

mert pont ez fedi el azt, ami valójában én vagyok.

Nem beszélgettem már senkivel régóta

úgy, hogy valóban arról lett volna szó,

ami tényleg fontos, és ami tényleg érdekel,

ami tényleg fontos nekem.

Már magam is elfelejtettem, én sem tudom, mi az,

de annál biztosan több, hogy mi folyik itt.

London csak díszlet, nem a város miatt jöttem ide,

nem is kerestem az alkalmat, hogy elutazzam otthonról,

sokkal elemibb dolgok vezettek ide.

A díszlet lehetne más is, sokkal hétköznapibb kinézetű,

lehetne olyan is, hogy senki nem venné észre.

Igen, kaptam valamit ettől a várostól,

azt, hogy értékeljek és átértékeljek,

sok mindent, ami bennem él,

az otthont, a szabadságot, a függetlenséget,

a kötődést, a barátságot, a családot...

Házat, hazát, magyarságot,

kapcsolataim és kötődéseim mindenhez és mindenkihez,

s végül azt is, hogy mire érdemes alapozni magam.

Mégis, szeretném, ha elfelejtenétek a várost,

ha velem beszéltek nem érdekelne a külsőség;

nem a munka a fontos, hanem hogy mivé alakít,

nem a tényszerű találkozások a fontosak, hanem, hogy kihez kötnek,

nem az érdekes, hol vagyok, hanem hogy ki vagyok.

Én se vettem észre, én se gondoltam rá, én is a külsőséget meséltem,

de úgy vágyom rá, hogy végre igazán beszélgethessek valakivel,

aki mer mélyebbre nézni, és nem akad le a felszínnél!

Aki nem azt a kérdést teszi fel, ami épp' eszébe jut,

hanem azt, ami valóban érdekli!

Nem akarom magam tenni a központba, nem erről van szó.

“Life is sharing.” Csak részt akarok venni benne.

Engem érdekel, mi van Veled.