Life is smiling here. I did not say everyone is overwhelmed with happiness but we keep smiling like Joker from the Batman movie. At work we smile, 'cause we have to, and after work we smile 'cause we don't have to.
Apropos Joker, these days I work at a quite special program, the UK & Ireland Poker Tour. That means that everyone plays poker in the room, one game after the other and our task is to be there, walk between the players and if they want some food or beverage, we take the order and serve it appropriately. This is the best waiter work I think, 'cause it's not hard, we really have contact with the customer and as the guest pays for us, sometimes we get a tip as well. Anyway, I also realised why do they call a waiter on this name: we have long periods of time when we are just there, waiting...
However, it's not hundred percent sure that we get this job every day. For the same event I have already worked sorting tabletloths, napkins, the clothes of the chefs even the really dirty ones (so I tried the "linen porter" job), I was working in the kitchen polishing glasses (that's what a "kitchen porter" does), I was doing the cleaning (a typical "porter" duty) and today for 15 minutes I was a fire marshal... So many types of work now I have experience in, good for future job interviews at least. =)
You can see that the life of a banqueting waiter is full of surprises and new experience. And though today I managed to pour one's beer to the floor, I still think I am getting better and better. At least I do not have orders like on my first day: "A bottle of water, a cup of tea, a Diet Coke and a translator, please!"
Az élet erre csupa mosolygás. Azt nem állítom, hogy mindenkiben túlárad a boldogság, de folyton mosolygunk, pont mint Joker a Batman filmben. Mosolygunk munka közben, mert kötelező és mosolygunk munka után is, mivel már nem kötelező.
Apropó Joker, a napokban egy különleges rendezvényen dolgozom, az Egyesült Királysági & Írországi Pókerturnén. Ez azt jelenti, hogy a teremben mindenki pókerjátszmákat játszik, egyik menetet a másik után, a mi dolgunk pedig, hogy ott legyünk, sétálgassunk a játékosok közt és ha valaki enni vagy inni szeretne fölvegyük a rendelését és annak rendje és módja szerint ki is szolgáljuk. Ez a legjobb pincérmunka szerintem, mert nem is nehéz, valódi kapcsolat van a vendéggel, és mivel nekünk is kell fizetni, néha némi borravaló is csurran-csöppen. (Galléros Fecóval is összefutottam, pókerezett persze, kiderült róla, hogy portugál és csak töri az angolt...) Amit viszont sokat csinálunk az nemes egyszerűséggel a várakozás...
Ugyanakkor sohasem biztos, hogy ezt a munkát kapjuk. Ugyanezen a rendezvényen válogattam már mocskos konyharuhákat, terítőket és a séfek ruháit; dolgoztam a konyhában, ahol (ha nem is főleg mosogattam =D) a poharakat fényesítettem; takarítottam és ma negyed óra erejéig még tűzvédelmi munkatársnak is befogtak... Szóval már sokféle munkában kipróbáltam magam, jöhetnek a jövőbeli állásinterjúztatók a tapasztalatot felmérő kérdéseikkel. =)
Láthatjátok, hogy egy segédpincér élete csupa meglepetés és újdonság. És bár ma sikerült az egyik kedves vendég sörét a padlóra küldenem, mégis úgy gondolom, hogy egyre jobban belejövök a dolgomba. Legalábbis most már nem rendelnek tőlem úgy, mint első nap: "Egy üveg vizet, egy csésze teát, egy cukormentes kólát és egy tolmácsot kérek!"
_______________________
Music for today:
"I can tell by the moon
You'll be joining me soon
As a guest in my fortress of fun!"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.