Karény blog

Dedicated to all my old and new friends

I am wondering what are the topics that you may be interested in concerning my life here in London. Anyway, yeah, that's a question: what makes something important? I think I could talk with many of you about this issue, 'cause it brings up some really fascinating topics. You know, in Taizé I got used to an atmosphere of openness, an atmosphere in which everything is interesting and people are worth to get to know. And what makes me a bit curious is that I suppose (and I am quite sure about this) that many times those people who we see the most unique personalities are not seen so when they're in their usual situations at home. Are they the same people? Of course they are! - one should say. But are they really?

You know, if we are staying with the Taizé experience, I met many people there, but I do not keep in touch with many of them. They're just gone, though I enjoyed time together. On the other hand, there are some who are best friends for me now. What makes the difference? One should never forget the power of personalities. "It is not important what you know, what is important is who you know."

I beg your pardon for the long "prologue", I wanted to talk about people here, whom I met this week, the first week for me. Actually, I just needed the foreword 'cause it does not look nice if a title is next to the English flag which opens the English part of the blog. ;) 'Cause yes, we'll have a title today, which tells something I did not mention before. And this is:

A Hyde Park Story

I was sitting in Hyde Park on a bench. All in black and white, 'cause I came from work, actually from difficult and stressful work, that's why I needed some time to calm down and get back to Nature a bit... You know, even in an artificial park, through Nature, God is a bit easier to find. At least for me. I had the small booklet in my hand that I had received from my RM group in Hungary called the Ladybugs, into which booklet from time to time I am meant to write something nice, good or clever. Or at least something I think is nice, good or clever. So I did so.

I had time so I took my time. I just let myself to be there, calming down, sitting there, feeling the wind washing things out of me, looking at the trees and the walking people. An elder man was also walking in front of me and we just smiled and greeted each other. (Ilaria, isn't it familiar? ;) ) As he could not understand what I had said well at first, he just stopped and ask for it. That's how I met Peter, who is my first English friend here. He also invited me, when he heard I live on tinned food "to put something to my stomach". He prepared me Italian food, (he is a good cook,) a delicious osso buco - Eva, Ila, as a good chef and a great taster of dishes, you must know it, am I right? =) So, yes, my roommate said I do things well if I managed to get to know such a friend on my very first week here...

Oh, and I almost forgot it; it was actually not Hyde Park but Kensington Gardens where we met as I was informed at the very beginning of our chat, but Hyde Park sounds so well that I could not force myself not to use it in my blog... Anyway, there's just a road in between the two parks so I did not cheat you so much. =)

***

That's for today, it's quite late here (when I write the English version). Actually, I also wanted to write about other friends who I have here, but it's again a longer story what I'll tell you later. However, I cannot delay to say thanks for you all, my friends somewhere far away. I thank you very much to think about me, and some also to contact me - I just want you to know that you're precious for me! =) This blog entry is dedicated for you, as well as my new friends here.

And at last but not at least, some practical news from here: I got bookings from the agency, so for 11 days I have work and it's regular, thanks God. From Wednesday (2nd, October) until next Saturday (12th, October) I work all days between 12:00 and 20:30. This means that I will be available in the morning and in the late evening hours. Anyway, a new entry is also likely to appear a bit later this time, 'cause I do not know when I'll have the time and inspiration to write it. But I promise it's coming.

All the best for you, do not forget checking the music below, at the end of the Hungarian part! It's from my favourite movie... Thanks for reading! ;)

Minden régi és új barátomnak ajánlom

Azon tűnődöm, mi érdekelhet benneteket leginkább az itteni életemből Londonban. Amúgy, tényleg jó kérdés: mitől válik valami fontossá? Sokatokkal el tudnék beszélgetni erről, úgy gondolom, mert annyi érdekfeszítő témát hoz elő. Tudjátok, Taizében hozzászoktam a nyitottság légköréhez, egy olyan közeghez, amiben minden érdekes és érdemes megismerni az embereket. És kissé kíváncsivá tesz, hogy úgy gondolom (és elég biztos vagyok ebben), sokszor azokat az embereket, akiket a legeredetibb egyéniségekként látunk nem így nézik otthon a megszokott környezetükben. Vajon ugyanazok az emberek maradnak? Hát persze, hogy igen! - mondhatnátok. De tényleg így van?

Tudjátok, ha csak a taizéi élménynél maradunk, sok embert ismertem meg ott, mégis sokakkal nem tartom a kapcsolatot. Egyszerűen elváltak az útjaink, bár élveztem a közösen töltött időt. Másrészről viszont néhányuk a legjobb barátaim egyikévé lett. Honnan a különbség? Sosem szabad elfelejteni a személyiségek erejét. "Nem az a fontos, mit ismersz, hanem hogy kit ismersz."

Elnézést a hosszú "előszóért", az itteni emberekről akartam mesélni, akiket ezen a héten, első hetemen ismertem meg. Ha őszinte akarok lenni csak azért vágtam bele az előszóírásba, mert olyan gyatrán néz ki, ha a magyar részt nyitó magyar zászló egy cím mellé kerül. ;) Mert igen, egy címünk is lesz ma, ami olyasmiről szól, amit eddig nem említettem. Ez pedig nem más, mint a:

Hyde parki történet

A Hyde parkban ültem egy padon. Tetőtől talpig fekete-fehérben, mert munkából jöttem; az igazat megvallva nehéz és feszült munkából, ezért volt szükségem rá, hogy lenyugodjak és visszatérjek a Természethez egy kicsit... Tudjátok, még egy ilyen mesterséges parkban is a Természeten keresztül kicsit könnyebb megtalálni az Istent. Legalábbis nekem. A Katicáktól kapott kis füzet volt a kezemben, amibe időről időre írnom illik valami szépet, jót vagy okosat. Vagy legalábbis valamit, amit annak tartok. Hát így is tettem.

Volt időm, szóval nem siettem. Csak engedtem, hogy ott legyek, megnyugodva, üldögélve, érezve a szelet ahogy mossa ki belőlem a dolgokat, figyelve a fákat és a sétáló embereket. Egy idősebb ember is arra sétált, mosolyogtunk és köszöntünk. Mivel elsőre nem értette, mit mondtam, megállt és megkérdezte. Így ismertem meg Petert, aki az első angol barátom itt. Mikor hallotta, hogy konzerven élek, meg is hívott, hogy "rakjon valamit a gyomromba". Igazán jó szakács amúgy, olasz kaját, osso bucót készített, ami nagyon finom volt. Mondta is a szobatársam, hogy valamit nagyon jól csinálok, ha első héten már egy ilyen barátra tettem szert...

Ja, és majd' elfelejtettem, igazából nem a Hyde parkban, hanem a Kensington Gardensben találkoztunk, ahogy azt beszélgetésünk elején megtudtam, de a Hyde park annyira jól hangzik, hogy nem tudtam kihagyni hogy használjam ebben a blogban... Amúgy is csak egy autóút választja el a kettőt egymástól, szóval nem csaltam nagyot. =)

***

Hát, ennyi lenne mára, elég késő van. (Illetve volt, mikor az angol verziót írtam.) Az igazat megvallva még más barátaimról is akartam írni, de az megint egy hosszabb történet, amit majd elmesélek később. Ugyanakkor nektek viszont most szeretnék köszönetet mondani, minden barátomnak valahol ott messze, túl a csatornán. Köszönöm, hogy gondoltatok rám, főleg, ha meg is kerestetek - csak szeretném, ha tudnátok, hogy fontosak vagytok nekem! =) Ezt a bejegyzést nektek ajánlom, ahogy az itteni új barátaimnak is.

És végül, de nem utolsósorban, néhány praktikus infó: végre megbízásokat kaptam az ügynökségtől, szóval most 11 nap erejéig egész rendszeres munkám van, Istennek hála. Szerdától (október 2.) következő szombatig (október 12.) minden nap déltől fél kilencig fogok dolgozni. Ez azt jelenti, hogy reggel és késő este leszek csak elérhető. A következő bejegyzésre is valószínűleg egy kicsit többet kell majd várnotok, mert nem tudom, mikor lesz időm és ihletem megírni. De jönni fog, ígérem.

Minden jót! Ne felejtsétek meghallgatni a mai zenét, a kedvenc filmemből van. Köszönöm, hogy olvastok! ;)

_____________________________

Music for today / Zene mára:

"Such is the passage of time
Too fast to fold
Suddenly swallowed by signs
Low and behold

Gonna rise up
Find my direction magnetically
Gonna rise up
Throw down my ace in the hole"