Karény blog

Being a newcomer in London without any work experience is a common state here, but still leads people to face uncommon and unpredictable situations. I also had to face some these days.

The story begins with an international work agency to where I went with a colleague of my landlord who should help me in finding a job. I was planning to be a porter or a linen porter which means many types of practical work in a hotel. I had to register with filling a form and then I had a short interview, I was asked about my experience and my plans while they could measure my language skills as well. After three or four questions I was asked whether I'm also interested in working as a waiter.

I think waiters are really needed, cause they wanted me (and many others) though we did not have any previous experience. I was sent upstairs where a short training had already begun, so I joined the rest. We were shown how to set the table properly, how to carry three plates the same time and stuff like this. (Hanna, Vera, familiar situations?) We had this training which was only about one hour and the same evening we were sent to make it into practice in a five stars hotel on some kind of an army banquet. Yeah, it was really deep water for me! I made all possible mistakes and I was very unskillful. That was awkward!

Other waiters (half of them was from the same agency) said that I was unlucky, cause this hotel is the most difficult to work in. We were about forty people in seven groups, working like soldiers following a precise order. However, I cannot say they are rude people; colleagues were sympathetic and sometimes I could catch even the shouting bosses smiling. Well, it must be a hard work to lead all the staff to present a professional five stars welcome.

After finishing, we had feedback from the bosses. Yes, we were bad, rather bad. Not professional, not being in time, not kind enough with guests. Sure. It was a hard time.

Next time I was in the same hotel, helping with the luch. A bit more experienced, with a bit calmer atmosphere but still in a rather stressful work. I was said people learn the ways after five-six times. I hope I will, though I am not finished with looking for a better work. So after work I needed some time to calm down, so I went to Hyde park and sat on a bench to get back to Nature a bit...

***

Anyway, thanks for everyone who contacted me on email, on Facebook or through Skype! I appreciate it very much! However, unfortunately, I cannot really plan any times to be online, cause I am employed through the agency and they may call me any time, and then I have to go. But if I'm available I'll be on Skype, just check it. If I am talking with someone the very moment, I'll use the "Do Not Disturb" sign of Skype, so you can see it. =)

Thanks for reading me! ;)

A frissen érkezett, munkatapasztalat nélküli külföldi nem ritka errefelé, de aki ebben a helyzetben van az számíthat rá, hogy szokatlan és nem várt szituációkban találja magát hamarosan. Az elmúlt pár napban nekem is kijutott a hasonló helyzetekből.

A történet egy nemzetközi munkaügynökségnél kezdődik ahova a szállásadóm egyik kollégájával mentem el aki a munkakeresésben segít. Úgy terveztem hotelmunkás leszek, ami mindenféle praktikus munkát jelentett volna. Először egy jelentkezési lapot kellett kitöltenem, majd rövid interjúra hívtak, ahol a tapasztalataimról és terveimről kérdeztek, míg az angoltudásom is fölmérték. Két-három kérdés után megkérdezték, nem érdekelne-e inkább a pincérkedés.

Eléggé kellhetnek a pincérek, mert engem (és még sok mást) is megkértek erre a munkára, bár nincs semmiféle korábbi tapasztalatunk. Fölküldtek az emeletre, ahol már megkezdődött a rövid felkészítés, szóval csatlakoztam a többiekhez. Megmutatták hogyan kell megfelelően megteríteni, egyszerre három tányért vinni és hasonlókat. (Hanna, Vera, ismerős helyzetek?) Ez volt a felkészítésünk, ami körülbelül csak egy óráig tartott, aznap este viszont már elküldtek, hogy élesben próbáljuk ki magunkat egy katonai banketten egy ötcsillagos hotelben. Hát, az igazán mélyvíz volt nekem! Minden lehetséges hibát elkövettem, nagyon ügyetlen voltam. Elég kellemetlen is volt néha.

Más pincérek mondták is, (a társaság fele ugyanattól az ügynökségtől jött,) hogy nem volt szerencsém, mert a legnehezebb helyre küldtek először. Nagyjából negyvenen lehettünk hét csoportba osztva, katonamód dolgozva, pontos rendet követve. Azt viszont nem mondhatom, hogy durva emberek lettek volna; a többi pincér megértő volt és néha még a kiabálós főnököket is mosolygáson lehetett kapni. Hát, bizonyára nehéz a teljes személyzetet úgy irányítani, hogy professzionális, ötcsillagos szintű szolgáltatást adjon.

Miután végeztünk, a főnökség értékelte aznapi munkánkat. Hát, rosszul teljesítettünk, elég rosszul. Nem színvonalasan, nem időben, nem elég kedvesen. Bizony. Elég nehéz munkánk volt.

Másnap ugyanabban a hotelben volt munka, az ebédnél kellett segíteni. Kicsit tapasztaltabban, kicsit nyugodtabb légkörben, de így is elég feszült volt. Azt mondják, öt-hat alkalom után tanul bele az ember a dolgokba. Remélem meglesz, de azért még nem fejeztem be a munkakeresést. Meló után szükségem volt egy kis időre, hogy lenyugodjak, így elmentem a Hyde parkba és leültem egy padra, hogy visszatérjek a Természetbe egy kicsit...

***

Egyébként köszönöm mindenkinek aki megkeresett emailen, Facebookon vagy Skype-on! Nagyra értékelem! Viszont sajnos nem tudom előre tervezni, hogy mikor vagyok bejelentkezve, mert az ügynökségen keresztül alkalmaznak és bármikor hívnak, menni kell. Ha viszont elérhető vagyok fönn leszek Skype-on, csak nézzetek rá. Ha éppen valaki mással beszélek bekapcsolom a "Ne zavarj" jelet Skype-on, hogy lássátok. =)

Köszönöm, hogy olvastok! ;)

_______________________________

Music for today / Zene mára:

"Let's get down to business
to defeat the Huns.
Did they send me daughters
when I asked for sons?

You're the saddest bunch I ever met
but you can bet before we're through,
Mister, I'll make a man
Out of you."